Május 19.
Ma megint ünnep van, a fiatalok ünnepe. A belvárosban koncert, Atatürk szobra körül játszóház az apróknak, egy kicsit lejjebb, egy másik téren ugyancsak koncert, és szabadtéri alkotóműhely. Nos, ez nem kisgyermekeknek szóló játékos foglalkozás volt, persze az is volt, hanem hús-vér, igazi művészek alkottak. Ki kőből, ki fából. És honnan? Lengyelországból, Csehországból, Szlovákiából és természetesen Törökországból. Izgalmas látvány volt azt látni, hogyan alakul át egy darab kő vagy fa műalkotássá, és különös élmény volt a művészeket figyelni alkotás közben.
Május 20.
Ma csend borult a városra. A legtöbb üzlet zárva, az utcák üresek. Biztosan elfáradtak az emberek az ünneplésben.
Úgy egy óra körül elindultam ebédelni. A „mi” dzsámink közelében éppen egy autóba készülődtek beszállni: egy fiatal férfi, egy pár hónapos kisbaba és a nagymama. Ahogy a közelükbe értem, az asszony rögtön rám köszönt, s azonnal a kezembe nyomta a kisbabát. Ő tudta, ki vagyok. Közben kicsoszogott egy nagyon öreg bácsi, akinek bemutatott: dr. docent az egyetemen – mondta rólam a bácsinak. Az meg azonnal nyújtotta felém erősen feldagadt kezét, és gyógyszert kért rá. Zavarba jöttem. - Nem vagyok orvos – hebegtem, - tanár vagyok. A bácsi visszahúzta a kezét, s mormogott valamit az orra alatt. Elszállt a gyors gyógykezelés reménye.
Jaj, megtaláltam a CD-imet! Szabadtéri koncertet tartok a háznak. Nem tudom, meddig bírják Csajkovszkijt, Beethovent és a többieket. Némelyik darabnál még fel is erősítem, gyönyörködjenek a népek!
Délután öt órakor elmentem a „kifutóra”. Magamban így nevezem azt a belváros közeli utcát, ahol kb. egy-másfél km hosszan kialakítottak egy futópályát. Fák árnyékában lehet futni, kocogni vagy csak egyszerűen sétálni. Aki elfárad, az leülhet az út szélén sorjázó padok egyikére, akinek erősíteni van kedve, az megteheti az út mellett kialakított edzőterepen. Ott különböző láb-, kar-, hasizom erősítő szerkezetek vannak. Nagyon népszerű pontja ez a városnak, magányosan és párosával, a legkülönbözőbb korú nők és férfiak futnak, erősítik magukat, pontosabban próbálnak megszabadulni fölös kilóiktól.
Ilyen szabadtéri edzőpálya több is van a városban. Törökországban most óriási kampány folyik az egészségesebb életmódért. Küzdenek a dohányzás ellen (a török nép nagy dohányos), a túlzott édességfogyasztás ellen (baklava és miegymás), és mindenhez nagyon sok kenyeret esznek. A lakosság nagy hányada itt is elhízott, itt is keveset mozognak az emberek, mert itt is autóval mennek mindenhová. Ugyanakkor egyre népszerűbb a biciklizés, különböző nehézségű túraútvonalakat alakítottak ki, gyakran rendeznek versenyeket, s az elmúlt hétvégén itt rendezték meg a kerékpárosok világtalálkozóját.
